Csak feküdtem az ágyban, és a sötét szobámnak bámultam a plafonját. Jobbra majd balra fordultam, aludni viszont egyáltalán nem tudtam, csak a másnapi vizsga járt az eszemben. Tanultam, de mi lesz, ha nem eleget? Megpecsételi az egész mivoltomat, ha nem sikerült a lehető legjobb formámat nyújtani. A frusztráló gondolatokat igyekeztem tudatosan szembeállítani azokkal, melyek megnyugvást hozhatnának. Sikertelenül. Fetrengtem, a telefonom óráját bámultam 10 percenként, majd már azon is idegeskedtem, hogy reggel fáradt leszek, és ez a teljesítményemet fogja befolyásolni.

Ekkor kezdődött az egész, minden rosszullétemre tisztán emlékszem a mai napig, de ennél az elsőnél még nem is sejtettem mi vár rám. A víz levert, úgy éreztem belefolyok az ágyba, a takaró is fulladás érzetet keltett, . Éreztem a testem lüktetését, mintha az ember lelke és a teste nem passzolna egymáshoz.

Nehezen, de csak eljött a másnap reggel, szerencsére az esti incidensnek a nyomát se tapasztaltam, így izgulva ugyan, de komfortosabban indultam neki a napomnak.

Nos igen, a vizsga kiválóan sikerült.