Azt hiszem, nem árulok egy nagy titkot azzal, hogy csalódott voltam. Persze így már, hogy tudom, hova és mikén jutottam el később nem bánom azt, hogy lemaradtam erről a munkalehetőségről, de akkor hihetetlenül zavart. Az idő lassan telt, a közérzetem napról napra rosszabb lett, már egy-egy reggel is rosszulléttel indult. Ritka rossz érzés úgy ébredni, hogy már görcsben van az ember gyomra és nem érti miért. Lassan, de eljött az a bűvös időpont, és már csak arra emlékszem mennyire fulladás érzetem volt a váróteremben. Mindenhol emberek, ablak nélküli falak, talán csak a fehér csempe volt megnyugtató. Mintha csak tegnap lett volna, annyira élénken él bennem, ahogy csak néztem ülve a lábaim elé, és a külső hangok egyre tompábban voltak a figyelmem központjában, és csak azt tudtam, nem érzem magam jól itt és most. Szerencsére szólítottak...