Nos igen...a következő lépés egy nagylabor volt. Annak az eredményével mehettem tovább csak a következő vizsgálatra. Már az ébredésem is gyötrelmes volt, ugyanis ahol a labor található, az egy teljesen nyomasztó hely. Sötét váró, ahol a levegő megáll, és amerre mozdulsz emberekbe botlasz. Az egésznek van egy stressz faktora, és még mellé ott van az egész procedúra, aztán pedig a várakozás az eredményre. 

Még csak öltöztem itthon, már akkor éreztem, hogy nem akarom a lábam kirakni a lakásból. Feszengtem, szorongtam, egyáltalán nem éreztem magam komfortosan, de végül csak elindultam. Több átszállással kellett közlekednem, de az utolsó buszra már nem tudtam felszállni. Már amikor csak rágondolta, hogy fel kell lépnem arra a járműre kezdtem összeomlani, levert a víz, szédültem, szűkült a világ. Így ismét engedtem a félelmemnek és gyalog folytattam az utam. Micsoda rossz döntés volt...

Döbbentem jöttem ki a vizsgálóból. Egyrészt azért, mert végre volt valami felmutatható a kezemben, hogy nem bolondultam meg, a fizikai fájdalmaim valósak (nincs köze a pánikbetegséghez). Másrészt azért, mert tudtam ez a lelet további vizsgálatokat tett szükségessé az egészségem érdekében. Furcsa, mert épp egy rossz hírt kaptam, a mentális gyengeségemnek nyoma sem volt. Annyira lekötötte a figyelmem az elmúlt fél óra eredménye, hogy sem az utazás során, sem a tömegben még fel sem merült a pánik jele. Itt még ugye ha jelentkezett is volna, az épp felfedezett betegségnek tudtam volna be. Persze, nem kellett sokat várnom, pár nap múlva jött is az újabb, immár még erősebb stressz helyzet.

Azt hiszem, nem árulok egy nagy titkot azzal, hogy csalódott voltam. Persze így már, hogy tudom, hova és mikén jutottam el később nem bánom azt, hogy lemaradtam erről a munkalehetőségről, de akkor hihetetlenül zavart. Az idő lassan telt, a közérzetem napról napra rosszabb lett, már egy-egy reggel is rosszulléttel indult. Ritka rossz érzés úgy ébredni, hogy már görcsben van az ember gyomra és nem érti miért. Lassan, de eljött az a bűvös időpont, és már csak arra emlékszem mennyire fulladás érzetem volt a váróteremben. Mindenhol emberek, ablak nélküli falak, talán csak a fehér csempe volt megnyugtató. Mintha csak tegnap lett volna, annyira élénken él bennem, ahogy csak néztem ülve a lábaim elé, és a külső hangok egyre tompábban voltak a figyelmem központjában, és csak azt tudtam, nem érzem magam jól itt és most. Szerencsére szólítottak...

Addig, amíg telt az az egy hónap, egyre több alkalommal kapott el a rosszullét, valamikor ilyenkor kezdett gyökeret ásni bennem az egész fekete maszlag. Ebben az időben volt, hogy jelentkeztem egy álláshirdetésre, melynek a munkaköre nem feltétlenül volt megegyező az elképzeléseimmel, de a fizetése annál inkább kecsegtetőbb volt pályakezdőként. Egy izgulós interjút letudtam komolyabb pánik nélkül, és olyan jól alakult minden, hogy már másnap hívtak, hogy fel is vennének. Jött a bökkenő, miszerint két hónap szigorú és fix betanulással egybekötött próbaidő volt az elvárás. Ez azzal járt, hogy minden hétköznap a szokásos munkaidőben bent kell az újaknak lenni, a hiányzás kizárt. Nagyon szerettem volna ezt az állást, büszkeséggel töltött el, hogy az első interjúm az életben ilyen jól sikerült. Viszont nem vállalhattam el, mert tudtam, hogy a végére kell járni, hogy mi is folyik a testemben, így nem merülhetett fel az esedékes időpontom lemondása, elhalasztása. Dühös lettem. Az életre. Ad, és elvesz. Hatalmas csalódás volt. Ha azt vesszük ez volt  pánikbetegség első áldozata az életemből, még ha ki is derült, hogy nem csak mentális gyengeség uralkodott az időben rajtam, hanem bizony más komoly gondok is őrölték kerekeiket a szervezeteimben. Erről viszont majd később...

Legutóbbi rosszullétem után az utam egyenesen az orvosomhoz vezetett, elég dühös idegállapotban, mondván, hogy könnyelműen vette a panaszaim. Szabadsága lévén egy helyettes orvos rendelt helyette, és talán ez volt az én nagy szerencsém, ugyanis rég nem kaptam olyan alapos kikérdezést és vizsgálatot egy háziorvostól. Itt ugye a fizikai fájdalmakra koncentráltam, úgy gondoltam, minden abból gyökerezik. Továbbutalt pár vizsgálatra, többek között egy olyanra, amire több, mint egy hónapot kellett várnom, de legalább úgy indultam haza elindultunk valamerre.